Psalms 56

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

För sångmästaren, efter »Den stumma duvan i fjärran»; en sång av David, når filistéerna grepo honom i Gat.

Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

 Var mig nådig, o Gud,      ty människor stå mig efter livet;  beständigt tränga mig stridsmän.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*

 Mina förföljare stå mig beständigt efter livet;  ja, de äro många, som i högmod strida mot mig.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

 Men när fruktan kommer över mig,  sätter jag min förtröstan på dig.

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

 Med Guds hjälp skall jag få prisa hans ord,  på Gud förtröstar jag och skall icke frukta;  vad kan det som är kött göra mig?

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

 Beständigt förbittra de livet för mig,  alla deras tankar gå ut på att skada mig.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

 De rota sig samman, de lägga försåt,  de vakta på mina steg,      ty de stå efter mitt liv.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

 Skulle de räddas med all sin ondska?  Nej, slå ned folken,      Gud, i din vrede.

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

 Du har räknat min flykts dagar.  Samla mina tårar i din lägel;      de stå ju i din bok.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

 Så måste då mina fiender vika tillbaka      på den dag då jag ropar;  det vet jag, att Gud står mig bi.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

 Med Guds hjälp skall jag få prisa hans ord;  med HERRENS hjälp skall jag få prisa hans ord.

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

 På Gud förtröstar jag och skall icke frukta;  vad kunna människor göra mig?

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *

 Jag har löften att infria till dig, o Gud;  jag vill betala dig lovoffer. [ (Psalms 56:14)  Ty du har räddat min själ från döden,  ja, mina fötter ifrån fall,  så att jag kan vandra inför Gud      i de levandes ljus. ]