Isaiah 40

Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

 Trösten, trösten mitt folk,      säger eder Gud.

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

 Talen ljuvligt till Jerusalem      och prediken för det,  att dess vedermöda är slut,      att dess missgärning är försonad  och att det har fått dubbelt igen av HERRENS hand      för all sina synder.

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

 Hör, man ropar;      »Bereden väg      för HERREN i öknen,  banen på hedmarken      en jämn väg för vår Gud.

Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

 Alla dalar skola höjas  och alla berg och höjder sänkas;  vad ojämnt är skall jämnas,  och vad oländigt är skall bliva slät mark.

És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

 HERRENS härlighet skall varda uppenbarad,  och allt kött skall tillsammans se den.  Ty så har HERRENS mun talat.»

Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

 Hör, någon talar: »Predika!»,  och en annan svarar: »Vad skall jag predika?»  »Allt kött är gräs  och all dess härlighet såsom ett blomster på marken.

Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.

 Gräset torkar bort,      blomstret förvissnar,  när HERRENS andedräkt blåser därpå.

Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

 Gräset torkar bort,      blomstret förvissnar,  men vår Guds ord      förbliver evinnerligen.»

Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

 Stig upp på ett högt berg,      Sion, du glädjens budbärarinna;  häv upp din röst med kraft,      Jerusalem, du glädjens budbärarinna:  häv upp den utan fruktan,  säg till Juda stöder:      »Se, där är eder Gud!»

Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.

 Ja, Herren, HERREN kommer      med väldighet,  och hans arm visar sin makt.  Se, han har med sig sin lön,      och hans segerbyte går framför honom.

Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

 Han för sin hjord i bet såsom en herde,  han samlar lammen i sin famn  och bär dem i sitt sköte      och sakta för han moderfåren fram.

Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?

 Vem är det, som mäter upp havens vatten i sin hand  och märker ut himmelens vidd med sina utspända fingrar?  Vem mäter upp stoftet på jorden med ett tredingsmått?  Vem väger bergen på en våg  och höjderna på en viktskål?

Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?

 Vem kan utrannsaka HERRENS Ande,  och vem kan giva honom råd och undervisa honom?

Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?

 Går han till råds med någon,  för att denne skall giva honom förstånd  och lära honom den rätta stigen,  lära honom kunskap  och visa honom förståndets väg?

Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

 Nej, folken äro att akta såsom en droppe ur ämbaret  och såsom ett grand på vågskålen;  se, havsländerna lyfter han såsom ett stoftkorn.

És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.

 Libanons skog vore icke nog till offerved  och dess djur icke nog till brännoffer.

Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

 Folken äro allasammans såsom ett intet inför honom;  såsom alls intet och idel tomhet aktas de av honom.

És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

 Vid vem viljen I då likna Gud,  och vad finnes honom likt att ställa vid hans sida?

A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot *reá;*

 Månne ett avgudabeläte?  -- det gjutes av någon konstnär,  och guldsmeden överdrager det sedan med guld,  och med silverkedjor pryder så guldsmeden det.

A ki szegény *ily* áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

 Den som icke har råd att offra så mycket,  han väljer ut ett stycke trä, som icke ruttnar,  och söker sig en förfaren konstnär,  som kan förfärdiga ett beläte, som ej faller omkull.

Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

 Haven I då intet förstånd?      Hören I då intet?  Blev detta icke förkunnat      för eder från begynnelsen?  Haven I icke förstått,      vad jordens grundvalar säga?

Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák *előtte,* ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;

 Han är den som tronar över jordens rund,  och dess inbyggare äro såsom gräshoppor;  han är den som utbreder himmelen såsom ett flor  och spänner ut den såsom ett tält att bo inunder.

Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

 Han är den som gör furstarna till intet,  förvandlar domarna på jorden till idel tomhet.

Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

 Knappt äro de planterade,      knappt äro de sådda,  knappt har deras stam      slagit rot i jorden,  så blåser han på dem, och de förtorka,  och en stormvind för dem bort såsom strå.

Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

 Vid vem viljen I då likna mig, så agg jag skulle vara såsom han?      säger den Helige.

Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

 Lyften upp edra ögon mot höjden  och sen: vem har skapat allt detta?  Det har han som för härskaran däruppe fram i räknade hopar;  han nämner dem alla vid namn.  Så stor är hans makt, så väldig hans kraft,  att icke en enda utebliver.

Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

 Huru kan du säga sådant, du Jakob,  och tala så, du Israel:  »Min väg är fördold för HERREN,  och min rätt är försvunnen för min Gud»?

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

 Vet du då icke,      har du ej hört det,  att HERREN är en evig Gud,  han som har skapat jordens ändar?  Han bliver ej trött och uppgives icke,  hans förstånd är outrannsakligt.

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

 Han giver den trötte kraft  och förökar den maktlöses styrka.

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

 Ynglingar kunna bliva trötta och uppgivas,  och unga män kunna falla;

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

 men de som bida efter HERREN hämta ny kraft,  de få nya vingfjädrar såsom örnarna.  Så hasta de åstad utan att uppgivas,  de färdas framåt utan att bliva trötta.