Psalms 81

(Til Sangmesteren. Al-haggittit. Af Asaf.) Jubler for Gud, vor Styrke, råb af fryd for Jakobs Gud,

Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.

istem Lovsang, lad Pauken lyde, den liflige Citer og Harpen;

Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

stød i Hornet på Nymånedagen, ved Fuldmåneskin på vor Højtidsdag!

Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.

Thi det er Lov i Israel, et Bud fra Jakobs Gud;

Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

han gjorde det til en Vedtægt i Josef, da han drog ud fra Ægypten, hvor han hørte et Sprog, han ikke kendte.

Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

"Jeg fried hans Skulder for Byrden, hans Hænder slap fri for Kurven.

Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék *ott,* a mit nem tudtam.

I Nøden råbte du, og jeg frelste dig, jeg svarede dig i Tordenens Skjul, jeg prøvede dig ved Meribas Vande. - Sela.

Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

Hør, mit Folk, jeg vil vidne for dig, Israel, ak, om du hørte mig!

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

En fremmed Gud må ej findes hos dig, tilbed ikke andres Gud!

Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

Jeg, HERREN, jeg er din Gud! som førte dig op fra Ægypten; luk din Mund vidt op, og jeg vil fylde den!

Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

Men mit Folk vilde ikke høre min Røst, Israel lød mig ikke.

Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

Da lod jeg dem fare i deres Stivsind, de vandrede efter deres egne Råd.

De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

Ak, vilde mit Folk dog høre mig, Israel gå mine Veje!

Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

Da kued jeg snart deres Fjender, vendte min Hånd mod deres Uvenner!

Oh, ha az én népem hallgatna reám, *s* Izráel az én utaimon járna!

Deres Avindsmænd skulde falde og gå til Grunde for evigt;

Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

jeg nærede dig med Hvedens Fedme, mættede dig med Honning fra Klippen!"

Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök. * (Psalms 81:17) És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! *