Psalms 30

(En salme. En sang ved husets indvielse. Af David.) HERRE, jeg ophøjer dig, thi du bjærgede mig, lod ej mine Fjender glæde sig over mig;

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

HERRE min Gud, jeg råbte til dig, og du helbredte mig.

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Fra Dødsriget, HERRE, drog du min Sjæl, kaldte mig til Live af Gravens Dyb.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Lovsyng HERREN, I hans fromme, pris hans hellige Navn!

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Thi et Øjeblik varer hans Vrede, Livet igennem hans Nåde; om Aftenen gæster os Gråd, om Morgenen Frydesang.

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Jeg tænkte i min Tryghed: "Jeg rokkes aldrig i Evighed!"

Mert csak pillanatig *tart* haragja, *de* élethossziglan jóakarata; este bánat száll be *hozzánk,* reggelre öröm.

HERRE, i Nåde havde du fæstnet mit Bjerg; du skjulte dit Åsyn, jeg blev forfærdet.

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Jeg råbte, HERRE, til dig, og tryglende bad jeg til HERREN:

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

"Hvad Vinding har du af mit Blod, af at jeg synker i Graven? Kan Støv mon takke dig, råbe din Trofasthed ud?

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

HERRE, hør og vær nådig, HERRE, kom mig til Hjælp!"

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

Du vendte min Sorg til Dans, løste min Sørgedragt, hylled mig i Glæde,

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

at min Ære skal prise dig uden Ophør. HERRE min Gud, jeg vil takke dig evigt!

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. * (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. *