Psalms 95

venite laudemus Dominum iubilemus petrae Iesu nostro

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

praeoccupemus vultum eius in actione gratiarum in canticis iubilemus ei

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

quoniam fortis et magnus Dominus et rex magnus super omnes deos

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

in cuius manu fundamenta terrae et excelsa montium ipsius sunt

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

cuius est mare ipse enim fecit illud et siccam manus eius plasmaverunt

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

venite adoremus et curvemur flectamus genua ante faciem Domini factoris nostri

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

quia ipse est Deus noster et nos populus pascuae eius et grex manus eius

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

hodie si vocem eius audieritis nolite indurare corda vestra

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

sicut in contradictione sicut in die temptationis in deserto ubi temptaverunt me patres vestri probaverunt me et viderunt opus meum

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

quadraginta annis displicuit mihi generatio illa et dixi populus errans corde est

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

et non cognoscens vias meas et iuravi in furore meo ut non introirent in requiem meam

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*