Ecclesiastes 1

verba Ecclesiastes filii David regis Hierusalem

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.

vanitas vanitatum dixit Ecclesiastes vanitas vanitatum omnia vanitas

Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

quid habet amplius homo de universo labore suo quod laborat sub sole

Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

generatio praeterit et generatio advenit terra vero in aeternum stat

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

oritur sol et occidit et ad locum suum revertitur ibique renascens

És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő *ismét* feltámad.

gyrat per meridiem et flectitur ad aquilonem lustrans universa circuitu pergit spiritus et in circulos suos regreditur

Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

omnia flumina intrant mare et mare non redundat ad locum unde exeunt flumina revertuntur ut iterum fluant

Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

cunctae res difficiles non potest eas homo explicare sermone non saturatur oculus visu nec auris impletur auditu

Minden dolgok *mint* fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

quid est quod fuit ipsum quod futurum est quid est quod factum est ipsum quod fiendum est

A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

nihil sub sole novum nec valet quisquam dicere ecce hoc recens est iam enim praecessit in saeculis quae fuerunt ante nos

Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

non est priorum memoria sed nec eorum quidem quae postea futura sunt erit recordatio apud eos qui futuri sunt in novissimo

Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

ego Ecclesiastes fui rex Israhel in Hierusalem

Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

et proposui in animo meo quaerere et investigare sapienter de omnibus quae fiunt sub sole hanc occupationem pessimam dedit Deus filiis hominum ut occuparentur in ea

És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

vidi quae fiunt cuncta sub sole et ecce universa vanitas et adflictio spiritus

Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

perversi difficile corriguntur et stultorum infinitus est numerus

Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

locutus sum in corde meo dicens ecce magnus effectus sum et praecessi sapientia omnes qui fuerunt ante me in Hierusalem et mens mea contemplata est multa sapienter et didicit

Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!

dedique cor meum ut scirem prudentiam atque doctrinam erroresque et stultitiam et agnovi quod in his quoque esset labor et adflictio spiritus

Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.

eo quod in multa sapientia multa sit indignatio et qui addit scientiam addat et laborem