Psalms 95

Gelin, RAB’be sevinçle haykıralım, Bizi kurtaran kayaya sevinç çığlıkları atalım,

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Şükranla huzuruna çıkalım, O’na sevinç ilahileri yükseltelim!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Çünkü RAB ulu Tanrı’dır, Bütün ilahların üstünde ulu kraldır.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Yerin derinlikleri O’nun elindedir, Dağların dorukları da O’nun.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Deniz O’nundur, çünkü O yarattı, Karaya da O’nun elleri biçim verdi.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Gelin, tapınalım, eğilelim, Bizi yaratan RAB’bin önünde diz çökelim.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

[] Çünkü O Tanrımız’dır, Bizse O’nun otlağının halkı, Elinin altındaki koyunlarız. Bugün sesini duyarsanız,

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

[] Meriva’da, o gün çölde, Massa’da olduğu gibi, Yüreklerinizi nasırlaştırmayın.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Yaptıklarımı görmelerine karşın, Atalarınız orada beni sınayıp denediler.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Kırk yıl o kuşaktan hep iğrendim, “Yüreği kötü yola sapan bir halktır” dedim, “Yollarımı bilmiyorlar.”

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

[] [] Bu yüzden öfkeyle ant içtim: “Huzur diyarıma asla girmeyecekler!”

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*