Psalms 94

Ya RAB, öç alıcı Tanrı, Saç ışığını, ey öç alıcı Tanrı!

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Kalk, ey yeryüzünün yargıcı, Küstahlara hak ettikleri cezayı ver!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Kötüler ne zamana dek, ya RAB, Ne zamana dek sevinip coşacak?

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Ağızlarından küstahlık dökülüyor, Suç işleyen herkes övünüyor.

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Halkını eziyorlar, ya RAB, Kendi halkına eziyet ediyorlar.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Dulu, garibi boğazlıyor, Öksüzleri öldürüyorlar.

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

“RAB görmez” diyorlar, “Yakup’un Tanrısı dikkat etmez.”

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Ey halkın içindeki budalalar, dikkat edin; Ey aptallar, ne zaman akıllanacaksınız?

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Kulağı yaratan işitmez mi? Göze biçim veren görmez mi?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Ulusları yola getiren yargılamaz mı? İnsanı eğiten bilmez mi?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

[] RAB insanın düşüncelerinin Boş olduğunu bilir.

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Ne mutlu, ya RAB, yola getirdiğin, Yasanı öğrettiğin insana!

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Kötüler için çukur kazılıncaya dek, Onu sıkıntılı günlerden kurtarıp rahatlatırsın.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Çünkü RAB halkını reddetmez, Kendi halkını terk etmez.

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

Adalet yine doğruluk üzerine kurulacak, Yüreği temiz olan herkes ona uyacak.

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Kötülere karşı beni kim savunacak? Kim benim için suçlulara karşı duracak?

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

RAB yardımcım olmasaydı, Şimdiye dek sessizlik diyarına göçmüştüm bile.

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

“Ayağım kayıyor” dediğimde, Sevgin ayakta tutar beni, ya RAB.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Kaygılar içimi sarınca, Senin avutmaların gönlümü sevindirir.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Yasaya dayanarak haksızlık yapan koltuk sahibi Seninle bağdaşır mı?

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Onlar doğruya karşı birleşiyor, Suçsuzu ölüme mahkûm ediyorlar.

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Ama RAB bana kale oldu, Tanrım sığındığım kaya oldu.

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

Tanrımız RAB yaptıkları kötülüğü Kendi başlarına getirecek, Kötülükleri yüzünden köklerini kurutacak, Evet, köklerini kurutacak.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.