Psalms 59

Kurtar beni düşmanlarımdan, ey Tanrım, Kalem ol hasımlarıma karşı.
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn *embereket *külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
Kurtar beni suç işleyenlerden, Uzak tut kanlı katillerden.
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
Bak, canımı almak için pusu kuruyorlar, Güçlüler bana karşı birleşiyorlar, Oysa başkaldırmadım, günahım yok, ya RAB.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Suç işlemediğim halde, Koşuşup hazırlanıyorlar. Kalk bana yardım etmek için, halime bak!
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
Sen, ya RAB, Her Şeye Egemen Tanrı, İsrail’in Tanrısı, Uyan bütün ulusları cezalandırmak için, Acıma bu suçlu hainlere! Sela
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek *ellenem:* serkenj fel előmbe és lásd meg *ezeket!*
Akşam döner, köpek gibi hırlayıp Sinsi sinsi kenti dolaşırlar.
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
Bak, neler dökülür ağızlarından, Kılıç çıkar dudaklarından. “Kim duyacak?” derler.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Ama sen onlara gülersin, ya RAB, Bütün uluslarla eğlenirsin.
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, *úgy mond,* kicsoda hallja meg?
Gücüm sensin, seni gözlüyorum, Çünkü kalemsin, ey Tanrı.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Tanrım sevgisiyle karşılar beni, Bana düşmanlarımın yıkımını gösterir.
Hatalmá*val szemben* te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Onları öldürme, yoksa halkım unutur, Gücünle dağıt ve alçalt onları, Ya Rab, kalkanımız bizim.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim *romlását.*
Ağızlarının günahı, dudaklarından çıkan söz yüzünden, Gururlarının tuzağına düşsünler. Okudukları lanet, söyledikleri yalan yüzünden
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Yok et onları gazabınla, yok et, tükensinler; Bilsinler ki, Tanrı’nın Egemenliği Yakup soyundan Yeryüzünün ucuna kadar ulaşır. Sela
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
Akşam döner, köpek gibi hırlayıp Sinsi sinsi kenti dolaşırlar.
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
Yiyecek bulmak için gezerler, Doymazlarsa ulurlar.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Bense gücün için sabah ezgiler söyleyecek, Sevgini sevinçle dile getireceğim. Çünkü sen bana kale, Sıkıntılı günümde sığınak oldun.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Gücüm sensin, seni ilahilerle öveceğim, Çünkü kalem, beni seven Tanrı sensin.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. * (Psalms 59:18) Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! *