Psalms 95

 Kommen, låtom oss höja glädjerop till HERREN,  jubel till vår frälsnings klippa.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

 Låtom oss träda fram för hans ansikte med tacksägelse  och höja jubel till honom med lovsånger.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

 Ty HERREN är en stor Gud,  en stor konung över alla gudar.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

 Han har jordens djup i sin hand,  och bergens höjder äro hans;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

 hans är havet, ty han har gjort det,  och hans händer hava danat det torra.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

 Kommen, låtom oss tillbedja och nedfalla,  låtom oss knäböja för HERREN, vår skapare.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

 Ty han är vår Gud,  och vi äro det folk som han har till sin hjord,  vi äro får som stå under hans vård.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

 O att I villen i dag höra hans röst!  Förhärden icke edra hjärtan såsom i Meriba,  såsom på Massas dag i öknen,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

 där edra fäder frestade mig,  där de prövade mig, fastän de hade sett mina verk.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

 I fyrtio år var det släktet mig till leda,  och jag sade: »De äro ett folk som far vilse med sitt hjärta,  och de vilja icke veta av mina vägar.»

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

 Så svor jag då i min vrede:  »De skola icke komma in i min vila.»

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*