Psalms 6

Til sangmesteren, med strengelek; efter Sjeminit; en salme av David.

Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

Herre, straff mig ikke i din vrede og tukt mig ikke i din harme!

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Vær mig nådig, Herre! for jeg er bortvisnet. Helbred mig, Herre! for mine ben er forferdet,

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

og min sjel er såre forferdet; og du, Herre, hvor lenge?

Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Vend om, Herre, utfri min sjel, frels mig for din miskunnhets skyld!

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

For i døden kommer ingen dig i hu; hvem vil prise dig i dødsriket?

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?

Jeg er trett av mine sukk, jeg gjennembløter min seng hver natt; med mine tårer væter jeg mitt leie.

Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Borttæret av sorg er mitt øie; det er eldet for alle mine fienders skyld.

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Vik fra mig, alle I som gjør urett! For Herren har hørt min gråts røst,

Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Herren har hørt min inderlige begjæring, Herren tar imot min bønn. Alle mine fiender skal bli til skamme og såre forferdet; de skal vike tilbake, bli til skamme i et øieblikk.

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. * (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. *