Psalms 95

Venite, cantiamo con giubilo all’Eterno, mandiamo grida di gioia alla ròcca della nostra salvezza!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Presentiamoci a lui con lodi, celebriamolo con salmi!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Poiché l’Eterno è un Dio grande, e un gran Re sopra tutti gli dèi.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Nelle sue mani stanno le profondità della terra, e le altezze de’ monti son sue.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Suo è il mare, perch’egli l’ha fatto, e le sue mani han formato la terra asciutta.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Venite, adoriamo e inchiniamoci, inginocchiamoci davanti all’Eterno che ci ha fatti!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Poich’egli è il nostro Dio, e noi siamo il popolo ch’egli pasce, e il gregge che la sua mano conduce.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Oggi, se udite la sua voce, non indurate il vostro cuore come a Meriba, come nel giorno di Massa nel deserto,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

quando i vostri padri mi tentarono, mi provarono e videro l’opera mia.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Quarant’anni ebbi in disgusto quella generazione, e dissi: E’ un popolo sviato di cuore, e non han conosciuto le mie vie.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Perciò giurai nell’ira mia: Non entreranno nel mio riposo!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*