Ecclesiastes 6

Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy *baj* az az emberen;

est et aliud malum quod vidi sub sole et quidem frequens apud homines

Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

vir cui dedit Deus divitias et substantiam et honorem et nihil deest animae eius ex omnibus quae desiderat nec tribuit ei potestatem Deus ut comedat ex eo sed homo extraneus vorabit illud hoc vanitas et magna miseria est

Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

si genuerit quispiam centum et vixerit multos annos et plures dies aetatis habuerit et anima illius non utatur bonis substantiae suae sepulturaque careat de hoc ego pronuntio quod melior illo sit abortivus

Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

frustra enim venit et pergit ad tenebras et oblivione delebitur nomen eius

A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

non vidit solem neque cognovit distantiam boni et mali

Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

etiam si duobus milibus annis vixerit et non fuerit perfruitus bonis nonne ad unum locum properant omnia

Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.

omnis labor hominis in ore eius sed anima illius non impletur

Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?

quid habet amplius sapiens ab stulto et quid pauper nisi ut pergat illuc ubi est vita

Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

melius est videre quod cupias quam desiderare quod nescias sed et hoc vanitas est et praesumptio spiritus

Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

qui futurus est iam vocatum est nomen eius et scitur quod homo sit et non possit contra fortiorem se in iudicio contendere

Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek *abban?*

verba sunt plurima multa in disputando habentia vanitatem

Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?

quid necesse est homini maiora se quaerere cum ignoret quid conducat sibi in vita sua numero dierum peregrinationis suae et tempore quo velut umbra praeterit aut quis ei poterit indicare quid post eum futurum sub sole sit