Isaiah 48

Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; *de *nem híven és nem igazán.

 Hören detta, I av Jakobs hus,  I som ären uppkallade med Israels namn  och flutna ur Juda källa,  I som svärjen vid HERRENS namn  och prisen Israels Gud --  dock icke i sanning och rättfärdighet,

Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!

 allt medan I kallen eder efter den heliga staden  och stödjen eder på Israels Gud,  på honom vilkens namn är HERREN Sebaot.

Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,

 Vad förut skedde, det hade jag för länge sedan förkunnat;  av min mun var det förutsagt, och jag hade låtit eder höra därom.  Plötsligt satte jag det i verket, och det inträffade.

Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:

 Eftersom jag visste, att du var så styvsint,  ja, att din nacksena var av järn  och din panna av koppar,

Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.

 därför förkunnade jag det för länge sedan  och lät dig höra därom, innan det skedde,  på det att du icke skulle kunna säga:  »Min gudastod har gjort det,  min gudabild, den skurna eller den gjutna har skickat det så.»

Hallottad volt, *és most* lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;

 Du hade hört det, nu kan du se alltsammans;  viljen I då icke erkänna det?  Nu låter jag dig åter höra om nya ting,  om fördolda ting som du ej har vetat av.

Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.

 Först nu hava de blivit skapade, icke tidigare,  och förrän i dag fick du icke höra om dem,  på det att du ej skulle kunna säga: »Det visste jag ju förut.»

Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva.

 Du fick icke förr höra något därom eller veta något därav,  ej heller kom det tidigare för dina öron,  eftersom jag visste, huru trolös du var  och att du hette »överträdare» allt ifrån moderlivet.

Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.

 Men för mitt namns skull är jag långmodig,  och för min äras skull håller jag tillbaka min vrede,  så att du icke bliver utrotad.

Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.

 Se, jag har smält dig, men silver har jag icke fått;  jag har prövat dig i lidandets ugn.

Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg *nevem?!* És dicsőségemet másnak nem adom.

 För min egen skull, ja, för min egen skull gör jag så,  ty huru skulle jag kunna låta mitt namn bliva ohelgat?  Jag giver icke min ära åt någon annan.

Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.

 Hör på mig, du Jakob,      du Israel, som jag har kallat.  Jag är det; jag är den förste,      jag är ock den siste.

Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.

 Min hand har lagt jordens grund,  och min högra hand har utspänt himmelen;  jag kallar på dem,  då stå de där båda.

Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.

 Församlen eder, I alla, och hören:  Vem bland dessa andra har förutsagt detta,  att den man, som HERREN älskar, skall utföra hans vilja mot Babel  och vara hans arm mot kaldéerna?

Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.

 Jag, jag har talat detta,  jag har ock kallat honom,  jag har fört honom fram, så att hans väg har blivit lyckosam.

Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.

 Träden hit till mig och hören detta;  Mina förutsägelser har jag icke talat i det fördolda;  när tiden kom, att något skulle ske, då var jag där.  Och nu har Herren, HERREN  sänt mig och sänt sin Ande.

Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.

 Så säger HERREN, din förlossare,      Israels Helige:  Jag är HERREN, din Gud,      den som lär dig, vad nyttigt är,  den som leder dig på den väg du skall vandra.

Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;

 O att du ville akta på mina bud!  Då skulle frid tillflyta dig såsom en ström  och din rätt såsom havets böljor;

És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől.

 dina barn skulle då vara såsom sanden  och din livsfrukt såsom sandkornen,  dess namn skulle aldrig bliva utrotat  eller utplånat ur min åsyn.

Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.

 Dragen ut från Babel,      flyn ifrån kaldéernas land;  förkunnen det med fröjderop      och låten det bliva känt,  utbreden ryktet därom      till jordens ända;  sägen: »HERREN har förlossat      sin tjänare Jakob.»

Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.

 De ledo ingen törst,      när han förde dem genom ödemarker,  ty han lät vatten strömma fram      ur klippan åt dem,  han klöv sönder klippan,      och vattnet flödade.

Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!

 Men de ogudaktiga få ingen frid,      säger HERREN.