Isaiah 22

Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?

Utsaga om Synernas dal.  Vad är då på färde,      eftersom allt ditt folk      stiger upp på taken?

Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!

 Du larmuppfyllda,      du bullrande stad,      du glada stad!  Dina slagna hava icke      blivit slagna med svärd,      ej dödats i strid.

Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, *de* megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, *midőn* futni akartak messzire.

 Alla dina furstar      hava samfällt flytt undan,      utan bågskott blevo de fångar.  Ja, så många som påträffades hos dig      blevo allasammans fångar,      huru långt bort de än flydde.

Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.

 Därför säger jag:      Vänden blicken ifrån mig,      jag måste gråta bitterligen;  trugen icke på mig tröst      för att dottern mitt folk      har blivit förstörd.

Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja *jő* Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.

 Ty en dag med förvirring, nedtrampning och bestörtning      kommer från Herren, HERREN Sebaot,  i Synernas dal,      med nedbrutna murar      och med rop upp mot berget.

És Élám fölvette a tegezt, és *jő* szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.

 Elam hade fattat kogret,  vagnskämpar och ryttare följde honom;  Kir hade blottat skölden.

És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.

 Dina skönaste dalar voro fyllda med vagnar,  och ryttarna hade fattat stånd vid porten.

És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,

Juda blev blottat och låg utan skydd. Då skådade du bort efter vapnen i Skogshuset.

És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.

Och I sågen att Davids stad hade många rämnor, och I samladen upp vattnet i Nedre dammen.

És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;

Husen i Jerusalem räknaden I, och I bröten ned husen för att befästa muren.

És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!

Och mellan de båda murarna gjorden I en behållare för vattnet från Gamla dammen. Men I skådaden icke upp till honom som hade verkat detta; till honom som för länge sedan hade bestämt det sågen I icke.

És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,

Herren, HERREN Sebaot kallade eder på den dagen till gråt och klagan, till att raka edra huvuden och hölja eder i sorgdräkt.

És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!

Men i stället hängåven I eder åt fröjd och glädje; I dödaden oxar och slaktaden får, I åten kött och drucken vin, I saden: »Låtom oss äta och dricka, ty i morgon måste vi dö.»

És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

Därför ljuder från HERREN Sebaot denna uppenbarelse i mina öron: Sannerligen, denna eder missgärning skall icke bliva försonad, så länge I leven, säger Herren, HERREN Sebaot.

Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, *és mondd meg néki:*

Så sade Herren, HERREN Sebaot: Gå bort till honom där, förvaltaren, överhovmästaren Sebna, och säg till honom:

Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!

Vad gör du här, och vem tänker du lägga här, eftersom du här hugger ut en grav åt dig? Du som hugger ut din grav så högt uppe, du som i klippan urholkar en boning åt dig,

Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,

du må veta att HERREN skall slunga dig långt bort, en sådan man som du är. Han skall rulla dig tillhopa till en klump,

Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda *mennek* dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!

han skall hopnysta dig såsom ett nystan, och kasta dig såsom en boll bort till ett land som har utrymme nog för dig; där skall du dö, och dit skola dina härliga vagnar komma, du skamfläck för din herres hus.

És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.

Ja, jag skall stöta dig bort ifrån din plats, och från din tjänst skall du bliva avsatt.

És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,

Och på den dagen skall jag kalla på min tjänare Eljakim, Hilkias son;

S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;

honom skall jag ikläda din livklädnad, och med ditt bälte skall jag omgjorda honom, och skall lägga ditt välde i hans hand, så att han bliver en fader för Jerusalems invånare och för Juda hus.

S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;

Och jag skall giva honom Davids hus' nyckel att bära; när han upplåter, skall ingen tillsluta, och när han tillsluter, skall ingen upplåta.

S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;

Och jag skall slå in honom till en stadig spik i en fast vägg, och han skall bliva ett äresäte för sin faders hus.

S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.

Men om då hans faders hus, så tungt det är, hänger sig på honom, med ättlingar och avkomlingar -- alla slags småkärl av vad slag som helst, skålar eller allahanda krukor --

Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.

då, på den dagen, säger HERREN Sebaot, skall spiken, som var inslagen i den fasta väggen lossna; den skall gå sönder och falla ned, och bördan som hängde därpå, skall krossas. Ty så har HERREN talat.