Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Dođite, kličimo Jahvi, uzvikujmo Hridi, Spasitelju svome!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Pred lice mu stupimo s hvalama, kličimo mu u pjesmama!

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Jer velik je Jahve, Bog naš, Kralj veliki nad svim bogovima.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

U njegovoj su ruci zemaljske dubine, njegovi su vrhunci planina.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Njegovo je more, on ga je stvorio, i kopno koje načiniše ruke njegove.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Dođite, prignimo koljena i padnimo nice, poklonimo se Jahvi koji nas stvori!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Jer on je Bog naš, a mi narod paše njegove, ovce što on ih čuva. O, da danas glas mu poslušate:

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

"Ne budite srca tvrda kao u Meribi, kao u dan Mase u pustinji

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

gdje me iskušavahu očevi vaši premda vidješe djela moja.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Četrdeset ljeta jadio me naraštaj onaj, pa rekoh: 'Narod su nestalna srca i ne promiču moje putove.'

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

Stog se zakleh u svom gnjevu: 'Nikad neće ući u moj pokoj!'"