1. Home
  2. Pair
  3. Dan
  4. HunKar
  5. Ps.59

Psalms 59

59:1
(Til sangmesteren. Al-tasjhet. Af David. En miktam, da Saul sendte folk, som skulle vogte huset for at dræbe ham.) Fri mig fra mine Fjender, min Gud, bjærg mig fra dem, der rejser sig mod mig;
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn *embereket *külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
59:2
fri mig fra Udådsmænd, frels mig fra blodstænkte Mænd!
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
59:3
Thi se, de lurer efter min Sjæl, stærke Mænd stimler sammen imod mig, uden at jeg har Skyld eller Brøde.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
59:4
Uden at jeg har forbrudt mig, HERRE, stormer de frem og stiller sig op. Vågn op og kom mig i Møde, se til!
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
59:5
Du er jo HERREN, Hærskarers Gud, Israels Gud. Vågn op og hjemsøg alle Folkene, skån ej een af de troløse Niddinger! - Sela.
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek *ellenem:* serkenj fel előmbe és lásd meg *ezeket!*
59:6
Ved Aften kommer de tilbage, hyler som Hunde og stryger gennem Byen!
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
59:7
Se, deres Mund løber over, på deres Læber er Sværd, thi: "Hvem skulde høre det?"
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
59:8
Men du, o HERRE, du ler ad dem, du spotter alle Folk,
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, *úgy mond,* kicsoda hallja meg?
59:9
dig vil jeg lovsynge, du, min Styrke, thi Gud er mit Værn;
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
59:10
med Nåde kommer min Gud mig i Møde, Gud lader mig se mine Fjender med Fryd!
Hatalmá*val szemben* te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
59:11
Slå dem ikke ihjel, at ikke mit Folk skal glemme, gør dem hjemløse med din Vælde og styrt dem,
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim *romlását.*
59:12
giv dem hen, o Herre, i Mundens Synd, i Læbernes Ord, og lad dem hildes i deres Hovmod for de Eder og Løgne, de siger;
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
59:13
udryd dem i Vrede, gør Ende på dem, så man kan kende til Jordens Ender, at Gud er Hersker i Jakob! - Sela.
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
59:14
Ved Aften kommer de tilbage, hyler som Hunde og stryger gennem Byen,
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
59:15
vanker rundt efter Føde og knurrer, når de ikke mættes.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
59:16
Men jeg, jeg vil synge om din Styrke, juble hver Morgen over din Nåde; thi du blev mig et Værn, en Tilflugt på Nødens Dag.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
59:17
Dig vil jeg lovsynge, du, min Styrke, thi Gud er mit Værn, min nådige Gud.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. * (Psalms 59:18) Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! *

© bibleglot.com