Psalms 122

En vallfartssång; av David.  Jag gladdes, när man sade till mig:  »Vi skola gå till HERRENS hus.»

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

 Våra fötter fingo träda in  i dina portar, Jerusalem,

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

 Jerusalem, du nyuppbyggda stad,  där hus sluter sig väl till hus,

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

 dit stammarna draga upp,      HERRENS stammar,      efter lagen för Israel,  till att prisa HERRENS namn.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

 Ty där äro ställda      domarstolar,  stolar för Davids hus.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

 Önsken Jerusalem frid;  ja, dem gånge väl, som älska dig.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

 Frid vare inom dina murar,  välgång i dina palats!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

 För mina bröders och vänners skull  vill jag tillsäga dig frid.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

 För HERRENS, vår Guds, hus' skull  vill jag söka din välfärd.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!