Psalms 120

En vallfartssång.  Jag ropar till HERREN i min nöd,  och han svarar mig.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

 HERRE, rädda min själ      från lögnaktiga läppar,      från en falsk tunga.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

 Varmed bliver du lönad,      både nu och allt framgent,      du falska tunga?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

 Jo, med en våldsverkares skarpa pilar      och med glödande ginstkol.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

 Ve mig, att jag måste dväljas i Meseks land  och bo ibland Kedars hyddor!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

 Länge nog har min själ måst bo      ibland dem som hata friden.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

 Jag själv håller frid, men säger jag blott ett ord,      äro de redo till strid.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*