Habakkuk 1

Detta är den utsaga som uppenbarades för profeten Habackuk.

A teher, a melyet Habakuk próféta látott.

 Huru länge, HERRE, skall jag ropa,      utan att du hör  klaga inför dig över våld,      utan att du frälsar?

Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!

 Varför låter du mig se sådan ondska?      Huru kan du själv skåda på sådan orättrådighet,  på det fördärv och det våld jag har inför mina ögon?  Så uppstår ju kiv, och så upphäva sig trätor.

Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad!

 Därigenom bliver lagen vanmäktig,  och rätten kommer aldrig fram.  Ty den ogudaktige snärjer den rättfärdige;  så framstår rätten förvrängd.

Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!

 Sen efter bland hedningarna och skåden;      häpnen, ja, stån där med häpnad  Ty en gärning utför han i edra dagar,  som I icke skolen tro, när den förtäljes.Apg. 13,41.

Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!

 Ty se, jag skall uppväcka kaldéerna  det bistra och oförvägna folket,  som drager ut så vitt som jorden når  och inkräktar boningar som icke äro deras.

Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.

 Det folket är förskräckligt och fruktansvärt;  rätt och myndighet tager det sig självt.

Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát.

 Dess hästar äro snabbare än pantrar  och vildare än vargar om aftonen;  dess ryttare jaga fram i fyrsprång.  Ja, fjärran ifrån komma dess ryttare,  de flyga åstad såsom örnen,      när han störtar sig över sitt rovJer. 4,13. 5,6. Sef. 3,3. Matt. 24,28.

És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és előtörtetnek az ő lovasai; és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra siető keselyű.

 Alla hasta de till våld,  av sin stridslust drivas de framåt;  och fångar hopa de såsom sand.

Mindnyája ragadományért jön, arczuk előre néz, és annyi foglyot gyűjt, mint a föveny.

 Konungar äro dem ett åtlöje,  och furstar räkna de för lekverk;  åt alla slags fästen le de,  de kasta upp jordvallar och intaga dem.

Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erősséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.

 Så fara de åstad såsom vinden,  alltjämt framåt till att åsamka sig skuld;  ty deras egen kraft är deras gud.

Majd tovaszáll viharként és elvonul és bűnbe esik; ő kinek istene az ő hatalma.

 Är du då icke till av ålder?  Jo, HERRE, min Gud, min Helige, vi skola ej dö!  HERRE, till en dom är det du har satt dem,  och till en tuktan har du berett dem, du vår klippa.5 Mos. 32,4.

Avagy nem te vagy-é Uram, öröktől fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted őt, oh Uram, fenyítőül választottad őt, én erősségem!

 Du vilkens ögon äro för rena för att se på det onda,  du som icke lider att skåda på orättrådighet,  huru kan du ändå skåda på dessa trolösa människor  och tiga stilla, när den ogudaktige fördärvar  den som har rätt mot honom?Job 21,7. Ps. 5,5 f. Jer. 12,1 f.

Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled *hát* a hitszegőket? *és* hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!

 Så vållar du att människorna bliva lika fiskar i havet,  lika kräldjur, som icke hava någon herre.

Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?

 Ja, denne drager dem allasammans upp med sin krok,      han fångar dem i sitt nät      och församlar dem i sitt garn;  däröver är han glad och fröjdar sig.

Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be őket; ezért örül és vígad.

 Fördenskull frambär han offer åt sitt nät      och tänder offereld åt sitt garn;  genom dem bliver ju hans andel så fet  och hans mat så kräslig.

Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az ő hálójának, mert ezekkel kövér az ő része, és zsíros az ő eledele.

 Men skall han därför framgent få tömma sitt nät  och beständigt dräpa folken      utan någon förskoning

Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!