Psalms 39

I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me.

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

I was dumb with silence, I held my peace, even from good; and my sorrow was stirred.

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

My heart was hot within me, while I was musing the fire burned: then spake I with my tongue,

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

LORD, make me to know mine end, and the measure of my days, what it is; that I may know how frail I am.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék *azért* az én nyelvemmel:

Behold, thou hast made my days as an handbreadth; and mine age is as nothing before thee: verily every man at his best state is altogether vanity. Selah.

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Surely every man walketh in a vain shew: surely they are disquieted in vain: he heapeth up riches, and knoweth not who shall gather them.

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

And now, Lord, what wait I for? my hope is in thee.

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish.

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

I was dumb, I opened not my mouth; because thou didst it.

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

Remove thy stroke away from me: I am consumed by the blow of thine hand.

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

When thou with rebukes dost correct man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely every man is vanity. Selah.

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Hear my prayer, O LORD, and give ear unto my cry; hold not thy peace at my tears: for I am a stranger with thee, and a sojourner, as all my fathers were.

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

O spare me, that I may recover strength, before I go hence, and be no more.

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. * (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! *