Hebrews 1

God, who at sundry times and in divers manners spake in time past unto the fathers by the prophets,

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

Hath in these last days spoken unto us by his Son, whom he hath appointed heir of all things, by whom also he made the worlds;

A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

Who being the brightness of his glory, and the express image of his person, and upholding all things by the word of his power, when he had by himself purged our sins, sat down on the right hand of the Majesty on high;

A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Being made so much better than the angels, as he hath by inheritance obtained a more excellent name than they.

Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

For unto which of the angels said he at any time, Thou art my Son, this day have I begotten thee? And again, I will be to him a Father, and he shall be to me a Son?

Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?

And again, when he bringeth in the firstbegotten into the world, he saith, And let all the angels of God worship him.

Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

And of the angels he saith, Who maketh his angels spirits, and his ministers a flame of fire.

És bár az angyalokról *így* szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,

But unto the Son he saith, Thy throne, O God, is for ever and ever: a sceptre of righteousness is the sceptre of thy kingdom.

Ámde a Fiúról *így:* A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.

Thou hast loved righteousness, and hated iniquity; therefore God, even thy God, hath anointed thee with the oil of gladness above thy fellows.

Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

And, Thou, Lord, in the beginning hast laid the foundation of the earth; and the heavens are the works of thine hands:

És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

They shall perish; but thou remainest; and they all shall wax old as doth a garment;

Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.

And as a vesture shalt thou fold them up, and they shall be changed: but thou art the same, and thy years shall not fail.

És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

But to which of the angels said he at any time, Sit on my right hand, until I make thine enemies thy footstool?

Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?

Are they not all ministering spirits, sent forth to minister for them who shall be heirs of salvation?

Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?