Psalms 39

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

pro victoria Idithun canticum David dixi custodiam vias meas ne peccem in lingua mea custodiam os meum silentio donec est impius contra me

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

obmutui silentio tacui de bono et dolor meus conturbatus est

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

incaluit cor meum in medio mei in meditatione mea incensus sum igni

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék *azért* az én nyelvemmel:

locutus sum lingua mea ostende mihi Domine finem meum et mensuram dierum meorum quae sit ut sciam quid mihi desit

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

ecce breves posuisti dies meos et vita mea quasi non sit in conspectu tuo omnia enim vanitas omnis homo stans semper

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

tantum in imagine ambulat homo tantum frustra turbatur congregat et ignorat cui dimittat ea

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

nunc ergo quid expecto Domine praestolatio mea tu es

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

ab omnibus iniquitatibus meis libera me obprobrium stulto ne ponas me

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

obmutui non aperiam os meum quia tu fecisti

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

tolle a me plagas tuas

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

a contentione manus tuae ego consumptus sum in increpationibus pro iniquitate corripuisti virum et posuisti quasi tineam desiderabilia eius verumtamen vanitas omnis homo semper

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

audi orationem meam Domine et clamorem meum exaudi ad lacrimam meam ne obsurdescas quia advena ego sum apud te et peregrinus sicut omnes patres mei

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. * (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! *

parce mihi ut rideam antequam vadam et non subsistam