Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ωιδη των Αναβαθμων. Εν τη θλιψει μου εκραξα προς τον Κυριον, και εισηκουσε μου.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Κυριε, λυτρωσον την ψυχην μου απο χειλεων ψευδων, απο γλωσσης δολιας.

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Τι θελει σοι δωσει η τι θελει σοι προσθεσει, η δολια γλωσσα;

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Τα ηκονημενα βελη του δυνατου, μετα ανθρακων αρκευθου.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ουαι εις εμε, διοτι παροικω εν Μεσεχ, κατοικω εν ταις σκηναις του Κηδαρ

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Πολυν καιρον κατωκησεν η ψυχη μου μετα των μισουντων την ειρηνην.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

Εγω αγαπω την ειρηνην αλλ οταν ομιλω, αυτοι ετοιμαζονται δια πολεμον.