És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, a ki elébe jött, és köszönté őt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe.
Plecînd de acolo, a întîlnit pe Ionadab, fiul lui Recab, care venea înaintea lui. L -a întrebat de sănătate, şi i -a zis: ,,Inima ta este tot aşa de curată, cum este inima mea faţă de a ta?`` Şi Ionadab a răspuns: ,,Este.`` ,,Dacă este,`` a zis Iehu, ,,dă-mi mîna.`` Ionadab i -a dat mîna. Şi Iehu l -a suit la el în car,