Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Kom, la oss juble for Herren, la oss rope med fryd for vår frelses klippe!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

La oss trede frem for hans åsyn med pris, la oss juble for ham med salmer!

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For Herren er en stor Gud og en stor konge over alle guder,

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

han som har jordens dyp i sin hånd og fjellenes høider i eie,

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

han som eier havet, for han har skapt det, og hans hender har gjort det tørre land.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Kom, la oss kaste oss ned og bøie kne, la oss knele for Herrens, vår skapers åsyn!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For han er vår Gud, og vi er det folk han før, og den hjord hans hånd leder. Vilde I dog idag høre hans røst!

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Forherd ikke eders hjerte, likesom ved Meriba, likesom på Massadagen i ørkenen,

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

hvor eders fedre fristet mig! De satte mig på prøve, de som dog hadde sett min gjerning.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Firti år vemmedes jeg ved den slekt, og jeg sa: De er et folk med forvillet hjerte, og de kjenner ikke mine veier.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

Så svor jeg i min vrede: Sannelig, de skal ikke komme inn til min hvile.