Psalms 94

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Du hevnens Gud, Herre, du hevnens Gud, åpenbar dig i herlighet!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Reis dig, du jordens dommer, la gjengjeldelse komme over de overmodige!

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Hvor lenge skal de ugudelige, Herre, hvor lenge skal de ugudelige fryde sig?

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

De utgyder en strøm av ord, de fører frekk tale; alle de som gjør urett, taler store ord.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Ditt folk, Herre, knuser de, og din arv plager de.

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

Enken og den fremmede slår de ihjel, og farløse myrder de.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Og de sier: Herren ser ikke, og Jakobs Gud gir ikke akt.

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Gi dog akt, I ufornuftige blandt folket, og I dårer, når vil I bli kloke?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Mon han som planter øret, ikke skulde høre? Mon han som skaper øiet, ikke skulde se?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Mon han som refser hedningene, ikke skulde straffe, han som gir menneskene forstand?

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Herren kjenner menneskenes tanker, han vet at de er tomhet.

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Salig er den mann som du, Herre, refser og gir lærdom av din lov

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

for å gi ham ro for onde dager, inntil det blir gravd en grav for den ugudelige.

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

For Herren skal ikke forkaste sitt folk og ikke forlate sin arv;

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

for dommen skal vende tilbake til rettferdighet, og alle de opriktige av hjertet skal gi den medhold.

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Hvem reiser sig for mig imot de onde? Hvem stiller sig frem for mig imot dem som gjør urett?

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Dersom ikke Herren var min hjelp, vilde min sjel snart bo i dødsrikets stillhet.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Når jeg sier: Min fot vakler, da holder din miskunnhet mig oppe, Herre!

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Når mine urolige tanker i mitt hjerte blir mange, da husvaler din trøst min sjel.

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Har vel fordervelsens domstol noget samfund med dig, der hvor de skaper urett under skinn av rett?

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

De slår sig skarevis sammen imot den rettferdiges sjel, og uskyldig blod dømmer de skyldig.

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

Da blir Herren mig en borg, og min Gud min tilflukts klippe.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

Og han lar deres urett komme tilbake over dem, og for deres ondskaps skyld skal han utrydde dem; ja, Herren vår Gud skal utrydde dem.