I Corinthians 2

Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

And I, brethren, when I came to you, came not with excellency of speech or of wisdom, declaring unto you the testimony of God.

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.

For I determined not to know any thing among you, save Jesus Christ, and him crucified.

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

And I was with you in weakness, and in fear, and in much trembling.

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:

And my speech and my preaching was not with enticing words of man's wisdom, but in demonstration of the Spirit and of power:

Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.

That your faith should not stand in the wisdom of men, but in the power of God.

Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;

Howbeit we speak wisdom among them that are perfect: yet not the wisdom of this world, nor of the princes of this world, that come to nought:

Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;

But we speak the wisdom of God in a mystery, even the hidden wisdom, which God ordained before the world unto our glory:

Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:

Which none of the princes of this world knew: for had they known it, they would not have crucified the Lord of glory.

Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.

But as it is written, Eye hath not seen, nor ear heard, neither have entered into the heart of man, the things which God hath prepared for them that love him.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

But God hath revealed them unto us by his Spirit: for the Spirit searcheth all things, yea, the deep things of God.

Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.

For what man knoweth the things of a man, save the spirit of man which is in him? even so the things of God knoweth no man, but the Spirit of God.

Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.

Now we have received, not the spirit of the world, but the spirit which is of God; that we might know the things that are freely given to us of God.

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

Which things also we speak, not in the words which man's wisdom teacheth, but which the Holy Ghost teacheth; comparing spiritual things with spiritual.

Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.

But the natural man receiveth not the things of the Spirit of God: for they are foolishness unto him: neither can he know them, because they are spiritually discerned.

A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.

But he that is spiritual judgeth all things, yet he himself is judged of no man.

Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

For who hath known the mind of the Lord, that he may instruct him? But we have the mind of Christ.