Zechariah 4

Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.

E l’angelo che parlava meco tornò, e mi svegliò come si sveglia un uomo dal sonno.

És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;

E mi disse: "Che vedi?" Io risposi: "Ecco, vedo un candelabro tutto d’oro, che ha in cima un vaso, ed è munito delle sue sette lampade, e di sette tubi per le lampade che stanno in cima;

És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.

e vicino al candelabro stanno due ulivi; l’uno a destra del vaso, e l’altro alla sua sinistra".

És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?

E io presi a dire all’angelo che parlava meco: "Che significan queste cose, signor mio?"

És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!

L’angelo che parlava meco rispose e disse: "Non sai quel che significhino queste cose?" E io dissi: "No, mio signore".

És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

Allora egli rispondendo, mi disse: "E’ questa la parola che l’Eterno rivolge a Zorobabele: Non per potenza, né per forza, ma per lo spirito mio, dice l’Eterno degli eserciti.

Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá *leszel* Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, *és ilyen* kiáltás *támad:* Áldás, áldás reá!

Chi sei tu, o gran monte, davanti a Zorobabele? Tu diventerai pianura; ed egli porterà innanzi la pietra della vetta, in mezzo alle grida di: Grazia, grazia, su di lei!".

És szóla hozzám az Úr, mondván:

E la parola dell’Eterno mi fu rivolta in questi termini:

A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.

"Le mani di Zorobabele hanno gettato le fondamenta di questa casa, e le sue mani la finiranno; e tu saprai che l’Eterno degli eserciti mi ha mandato a voi.

Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.

Poiché chi potrebbe sprezzare il giorno delle piccole cose, quando quei sette là, gli occhi dell’Eterno che percorrono tutta la terra, vedono con gioia il piombino in mano a Zorobabele?"

És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?

E io riposi e gli dissi: "Che significano questi due ulivi a destra e a sinistra del candelabro?"

És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?

E per la seconda volta io presi a dire: "Che significano questi due ramoscelli d’ulivo che stanno allato ai due condotti d’oro per cui scorre l’olio dorato?"

És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!

Ed egli rispose e mi disse: "Non sai che significhino queste cose?" Io risposi: "No, signor mio".

És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.

Allora egli disse: "Questi sono i due unti che stanno presso il Signore di tutta la terra".