Psalms 63

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

Psalam. Davidov. Dok David bijaše u Judejskoj pustinji.

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

O Bože, ti si Bog moj: gorljivo tebe tražim; tebe žeđa duša moja, tebe želi tijelo moje, kao zemlja suha, žedna, bezvodna.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

U Svetištu sam tebe motrio gledajuć' ti moć i slavu.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Ljubav je tvoja bolja od života, moje će te usne slavit'.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Tako ću te slavit' za života, u tvoje ću ime ruke dizati.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Duša će mi biti kao sala i mrsa sita, hvalit ću te kliktavim ustima.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Na postelji se tebe spominjem, u bdjenjima noćnim mislim na tebe.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Ti postade meni pomoć, kličem u sjeni krila tvojih.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Duša se moja k tebi privija, desnica me tvoja drži.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Oni što dušu u propast guraju neka siđu u dubinu zemlje,

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. * (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. *

nek' vlasti mača predani budu, nek' postanu plijen šakalima. [ (Psalms 63:12) A kralj će se radovat' u Bogu, slavit će se tko se kune njime, jer će lašcima biti začepljena usta. ]