Psalms 16

Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

Miktam. Davidov. Čuvaj me, Bože, jer se tebi utječem.

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

Jahvi rekoh: "Ti si moj gospodar, nema mi blaženstva bez tebe!"

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.

Za svetima što su u zemlji sav plamtim od čežnje!

Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más *isten után* sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

Gomilaju patnje moje koji slijede bogove tuđe. Ja im ljevanica nalijevat' neću, ime im spominjat' neću usnama.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

Jahve mi je baština i kalež: Ti u ruci držiš moju sudbinu.

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Na divnu zemlju padoše mi konopi, vrlo mi je mila moja baština.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Blagoslivljam Jahvu koji me svjetuje te me i noću srce opominje.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

Jahve mi je svagda pred očima; jer mi je zdesna, neću posrnuti.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

Stog' mi se raduje srce i kliče duša, i tijelo mi spokojno počiva.

Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Jer mi nećeš ostavit' dušu u Podzemlju ni dati da pravednik tvoj truleži ugleda.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Pokazat ćeš mi stazu u život, puninu radosti pred licem svojim, sebi zdesna blaženstvo vječno.