Psalms 17

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Molitva. Davidova. Počuj, Jahve pravedni, i vapaj mi poslušaj, usliši molitvu iz usta iskrenih!
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Od tebe nek' mi dođe presuda, tvoje oči vide što je pravo.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.
Istraži mi srce, pohodi noću, ognjem me iskušaj, al' u meni nećeš nać' bezakonja. Ne zgriješiše usta moja
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
kao što griješe ljudi: po riječima usta tvojih čuvah putove Zakona.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Korak mi čvrsto prionu za tvoje staze, ne zasta mi noga na putima tvojim.
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Zazivam te, Bože, ti ćeš me uslišit': prikloni mi uho i čuj riječi moje.
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Proslavi na meni dobrotu svoju, ti koji od dušmana izbavljaš one što se utječu desnici tvojoj.
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Čuvaj me k'o zjenicu oka, sakrij me u sjenu krila svojih
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
od zlotvora što na me nasrću. Dušmani me bijesni opkoljuju,
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
bešćutno srce zatvaraju i ustima zbore naduto,
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Koraci njini sad me okružuju, smjeraju da me na zemlju obore;
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
slični lavu dok se, zinuv, na plijen obara i laviću što vreba u potaji.
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Ustani, Jahve, presretni ga i obori, od grešnika mi život mačem spasi,
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
a rukom od ljudi, Gospodine: od ljudi kojih je dio ovaj život, kojima želudac puniš dobrima; kojih su sinovi siti, a djeci daju što im pretekne.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
A ja ću u pravdi gledati lice tvoje, i jednom kad se probudim, sit ću ga se nagledati.