Psalms 63

(En salme af David, da han var i Judas ørken.) Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende,vandløst Land

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

(således var det, jeg så dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

thi din Nåde er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

når jeg kommer dig i Hu på mit Leje, i Nattevagterne tænker på dig;

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Forgæves står de mig efter livet, i Jordens Dyb skal de synke,

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. * (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. *