Psalms 6

(Til sangmesteren. Med strengespil. Efter den ottende. En salme af David.) HERRE, revs mig ej i din Vrede, tugt mig ej i din Harme,

Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

vær mig nådig Herre, jeg sygner hen, mine Ledmod skælver, læg mig, Herre!

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Såre skælver min Sjæl; o HERRE, hvor længe endnu?

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Vend tilbage, HERRE, og frels min Sjæl, hjælp mig dog for din Miskundheds Skyld!

Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Thi i Døden kommes du ikke i Hu, i Dødsriget hvo vil takke dig der?

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Jeg er så træt af at sukke; jeg væder hver Nat mit Leje, bader med Tårer min Seng;

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?

mit Øje hentæres af Sorg, sløves for alle mine Fjenders Skyld.

Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Vig fra mig, alle I Udådsmænd, thi HERREN har hørt min Gråd,

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

HERREN har hørt min Tryglen, min Bøn tager HERREN imod.

Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Beskæmmes skal alle mine Fjender og såre forfærdes, brat skal de vige med Skam.

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. * (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. *