Psalms 120

Hodočasnička pjesma Kad bijah u nevolji, Jahvi zavapih i on me usliša.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Jahve, izbavi dušu moju od usana prijevarnih, od zlobna jezika!

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Kojim zlom da te prokunem, zlobni jeziče?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Strelicama oštrim iz ratničke ruke i ugljevljem žarkim.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Jao meni što mi je boraviti u Mešeku i stanovati u šatorima kedarskim!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Predugo mi duša mora živjeti s mrziteljima mira.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Kada o miru govorim, oni sile na rat.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*