Psalms 114

(По слав. 113) Когато Израил излезе от Египет, домът на Яков — от чуждоезичен народ,

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Юда стана Неговото светилище, Израил — Неговото владение.

Júda lőn az ő szentséges *népe* és Izráel az ő királysága.

Морето видя и побягна, Йордан се върна назад.

A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

Планините заподскачаха като овни, хълмовете — като агнета.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Какво ти стана, море, че побягна? На теб, Йордане, че се върна назад?

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

На вас, планини, че заподскачахте като овни, и вие, хълмове — като агнета?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Треперй, земьо, от присъствието на Господа, от присъствието на Бога на Яков,

Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,

който превърна канарата във водно езеро, кремъка — във воден извор!

A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.