Ecclesiastes 8

sapientia hominis lucet in vultu eius et potentissimus faciem illius commutavit

Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az ő orczáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik.

ego os regis observo et praecepta iuramenti Dei

Én *mondom,* hogy a királynak parancsolatját meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.

ne festines recedere a facie eius neque permaneas in opere malo quia omne quod voluerit faciet

Ne siess elmenni az ő orczája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.

et sermo illius potestate plenus est nec dicere ei quisquam potest quare ita facis

Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?

qui custodit praeceptum non experietur quicquam mali tempus et responsionem cor sapientis intellegit

A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet;

omni negotio tempus est et oportunitas et multa hominis adflictio

Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta;

quia ignorat praeterita et ventura nullo scire potest nuntio

Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?

non est in hominis dicione prohibere spiritum nec habet potestatem in die mortis nec sinitur quiescere ingruente bello neque salvabit impietas impium

Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

omnia haec consideravi et dedi cor meum in cunctis operibus quae fiunt sub sole interdum dominatur homo homini in malum suum

Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.

vidi impios sepultos qui etiam cum adviverent in loco sancto erant et laudabantur in civitate quasi iustorum operum sed et hoc vanitas est

És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és *nyugalomra *mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban *olyanok,* a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!

etenim quia non profertur cito contra malos sententia absque ullo timore filii hominum perpetrant mala

Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.

attamen ex eo quod peccator centies facit malum et per patientiam sustentatur ego cognovi quod erit bonum timentibus Deum qui verentur faciem eius

Bár meghosszabbítja *életét* a bűnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, a kik az ő orczáját félik;

non sit bonum impio nec prolongentur dies eius sed quasi umbra transeant qui non timent faciem Dei

A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, *olyan lesz,* mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.

est et alia vanitas quae fit super terram sunt iusti quibus multa proveniunt quasi opera egerint impiorum et sunt impii qui ita securi sunt quasi iustorum facta habeant sed et hoc vanissimum iudico

Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.

laudavi igitur laetitiam quod non esset homini bonum sub sole nisi quod comederet et biberet atque gauderet et hoc solum secum auferret de labore suo in diebus vitae quos dedit ei Deus sub sole

Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.

et adposui cor meum ut scirem sapientiam et intellegerem distentionem quae versatur in terra est homo qui diebus ac noctibus somnum oculis non capit

et intellexi quod omnium operum Dei nullam possit homo invenire rationem eorum quae fiunt sub sole et quanto plus laboraverit ad quaerendum tanto minus inveniat etiam si dixerit sapiens se nosse non poterit repperire