Psalms 16

Koru beni, ey Tanrı, Çünkü sana sığınıyorum.

Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

RAB’be dedim ki, “Efendim sensin. Senden öte mutluluk yok benim için.”

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

Ülkedeki kutsallara gelince, Soyludur onlar, biricik zevkim onlardır.

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.

Başka ilahların ardınca koşanların derdi artacak. Onların kan sunularını dökmeyeceğim, Adlarını ağzıma almayacağım.

Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más *isten után* sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

Benim payıma, Benim kâseme düşen sensin, ya RAB; Yaşamım senin ellerinde.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

Payıma ne güzel yerler düştü, Ne harika bir mirasım var!

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Övgüler sunarım bana öğüt veren RAB’be, Geceleri bile vicdanım uyarır beni.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

[] Gözümü RAB’den ayırmam, Sağımda durduğu için sarsılmam.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

Bu nedenle içim sevinç dolu, yüreğim coşuyor, Bedenim güven içinde.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

[] Çünkü sen beni ölüler diyarına terk etmezsin, Sadık kulunun çürümesine izin vermezsin.

Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Yaşam yolunu bana bildirirsin. Bol sevinç vardır senin huzurunda, Sağ elinden mutluluk eksilmez.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.