Psalms 112

Övgüler sunun RAB’be! Ne mutlu RAB’den korkan insana, O’nun buyruklarından büyük zevk alana!

Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, *és* az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Soyu yeryüzünde güç kazanacak, Doğruların kuşağı kutsanacak.

Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Bolluk ve zenginlik eksilmez evinden, Sonsuza dek sürer doğruluğu.

Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Karanlıkta ışık doğar dürüstler için, Lütfeden, sevecen, doğru insanlar için.

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: *attól a ki* irgalmas, kegyelmes és igaz.

Ne mutlu eli açık olan, ödünç veren, İşlerini adaletle yürüten insana!

Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Asla sarsılmaz, Sonsuza dek anılır doğru insan.

Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Kötü haberden korkmaz, Yüreği sarsılmaz, RAB’be güvenir.

Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Gözü pektir, korku nedir bilmez, Sonunda düşmanlarının yenilgisini görür.

Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

[] Armağanlar dağıttı, yoksullara verdi; Doğruluğu sonsuza dek kalıcıdır, Gücü ve saygınlığı artar.

Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Kötü kişi bunu görünce kudurur, Dişlerini gıcırdatır, kendi kendini yer, bitirir. Kötülerin dileği boşa çıkar.

Látja *ezt* a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.