Psalms 138

Av David.  Jag vill tacka dig av allt mitt hjärta;  inför gudarna vill jag lovsjunga dig.

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

 Jag vill tillbedja, vänd mot ditt heliga tempel,  och prisa ditt namn      för din nåd och sanning,  ty du har gjort ditt löftesord stort  utöver allt vad ditt namn hade sagt.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

 När jag ropade, svarade du mig;  du gav mig frimodighet, och min själ fick kraft.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő *támadt.*

 HERRE, alla jordens konungar skola tacka dig,  när de få höra din muns tal.

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

 De skola sjunga om HERRENS vägar,  ty HERRENS ära är stor.

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

 Ja, HERREN är hög, men han ser till det låga,  och han känner den högmodige fjärran ifrån.

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

 Om ock min väg går genom nöd,      så behåller du mig vid liv;  du räcker ut din hand till värn      mot mina fienders vrede,  och din högra hand frälsar mig.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

 HERREN skall fullborda sitt verk för mig.  HERRE, din nåd varar evinnerligen;  övergiv icke dina händers verk.

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!