Psalms 122

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

En vallfartssång; av David.  Jag gladdes, när man sade till mig:  »Vi skola gå till HERRENS hus.»

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

 Våra fötter fingo träda in  i dina portar, Jerusalem,

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

 Jerusalem, du nyuppbyggda stad,  där hus sluter sig väl till hus,

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

 dit stammarna draga upp,      HERRENS stammar,      efter lagen för Israel,  till att prisa HERRENS namn.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

 Ty där äro ställda      domarstolar,  stolar för Davids hus.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

 Önsken Jerusalem frid;  ja, dem gånge väl, som älska dig.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

 Frid vare inom dina murar,  välgång i dina palats!

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

 För mina bröders och vänners skull  vill jag tillsäga dig frid.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

 För HERRENS, vår Guds, hus' skull  vill jag söka din välfärd.