Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

En vallfartssång.  Jag ropar till HERREN i min nöd,  och han svarar mig.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

 HERRE, rädda min själ      från lögnaktiga läppar,      från en falsk tunga.

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

 Varmed bliver du lönad,      både nu och allt framgent,      du falska tunga?

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

 Jo, med en våldsverkares skarpa pilar      och med glödande ginstkol.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

 Ve mig, att jag måste dväljas i Meseks land  och bo ibland Kedars hyddor!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

 Länge nog har min själ måst bo      ibland dem som hata friden.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

 Jag själv håller frid, men säger jag blott ett ord,      äro de redo till strid.