Psalms 141

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

En salme av David. Herre, jeg kaller på dig, skynd dig til mig! Vend øret til min røst, nu jeg roper til dig!

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

La min bønn gjelde som røkoffer for ditt åsyn, mine henders opløftelse som et aften-matoffer!

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Herre, sett vakt for min munn, vokt mine lebers dør!

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Bøi ikke mitt hjerte til noget ondt, til å gjøre ugudelighets-gjerninger sammen med menn som gjør urett, og la mig ikke ete av deres fine retter!

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

La en rettferdig slå mig i kjærlighet og tukte mig! For sådan hodeolje vegre mitt hode sig ikke! Varer det enn ved, så setter jeg min bønn imot deres ondskap.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Deres dommere blir nedstyrtet og gitt klippen i vold, og selv forstår de at mine ord var liflige.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

Som når en pløier og kløver jorden, således ligger våre ben spredt ved dødsrikets port.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

For til dig, Herre, Herre, ser mine øine, til dig tar jeg min tilflukt; utøs ikke min sjel!

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Bevar mig for fellen som de har stilt op for mig, og for deres snarer som gjør urett!

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

La de ugudelige falle i sine egne garn, mens jeg går uskadd forbi!