Psalms 122

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

En sang ved festreisene; av David. Jeg gleder mig ved dem som sier til mig: Vi vil gå til Herrens hus.

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Våre føtter står i dine porter, Jerusalem!

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, du velbyggede, lik en by som er tett sammenføiet,

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

hvor stammene drar op, Herrens stammer, efter en lov for Israel, for å prise Herrens navn!

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

For der er stoler satt til dom, stoler for Davids hus.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Bed om fred for Jerusalem! La det gå dem vel som elsker dig!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Der være fred innen din voll, ro i dine saler!

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

For mine brødres og mine venners skyld vil jeg si: Fred være i dig!

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

For Herrens, vår Guds huses skyld vil jeg søke ditt beste.