Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

En sang ved festreisene. Til Herren ropte jeg i min nød, og han svarte mig.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Herre, fri min sjel fra en løgnaktig lebe, fra en falsk tunge!

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Hvad vil han gi dig, og hvad mere vil han gi dig, du falske tunge?

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Voldsmannens skarpe piler og glør av gyvelbusken.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve mig, at jeg lever som fremmed iblandt Mesek, at jeg bor ved Kedars telt!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Lenge nok har min sjel bodd hos dem som hater fred.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

Jeg er bare fred, men når jeg taler, er de ferdige til krig.