Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Tena, kia waiata tatou ki a Ihowa: kia hari te hamama ki te kamaka o to tatou whakaoranga.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Kia haere tatou me te whakawhetai atu ki tona aroaro: kia ngahau hoki a tatou himene ki a ia.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

No te mea he Atua nui hoki a Ihowa, he Kingi nui i nga atua katoa.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Kei tona ringa nga wahi hohonu o te whenua: a nana nga maunga teitei.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Nana te moana, nana ano i hanga, a na ona ringa i whai ahua ai te whenua maroke.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Haere mai tatou, kia koropiko, kia tuohu: kia tukua nga turi ki te aroaro o Ihowa, o to tatou Kaihanga.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Ko ia hoki to tatou Atua; ko tatou tana iwi e hepara ai, nga hipi a tona ringa. Ki te rongo koutou ki tona reo aianei.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Kaua e whakapakeketia o koutou ngakau: kei pera me o te whakatoinga, me o te ra o te whakamatautauranga i te koraha;

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

I ahau i whakamatautauria e o koutou matua, i ata mohiotia, i to ratou kitenga ano hoki i aku mahi.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

E wha tekau nga tau i hoha ai ahau ki tenei whakatupuranga, na ka mea ahau; He iwi ngakau kotiti ke ratou, kahore hoki ratou e mohio ki aku ara.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

Na reira i riri ai ahau, i oati ai hoki; e kore ratou e tae ki toku okiokinga.