Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

(Sang til Festrejserne.) Jeg råbte til HERREN i Nød, og han svarede mig.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

HERRE, udfri min Sjæl fra Løgnelæber, fra den falske Tunge!

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Der ramme dig dette og hint, du falske Tunge!

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Den stærkes Pile er hvæsset ved glødende Gyvel.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve mig, at jeg må leve som fremmed i Mesjek, bo iblandt Kedars Telte!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Min Sjæl har længe nok boet blandt Folk, som hader Fred.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

Jeg vil Fred; men taler jeg, vil de Krig!