Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Píseň stupňů. K Hospodinu v ssoužení svém volal jsem,a vyslyšel mne.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Hospodine, vysvoboď duši mou od rtů lživých, a od jazyka lstivého.

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Coť prospěje, aneb coť přidá jazyk lstivý,

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Podobný k střelám přeostrým silného,a k uhlí jalovcovému?

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Běda mně, že pohostinu býti musím v Mešech, a přebývati v saláších Cedarských.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Dlouho bydlí duše má mezi těmi, kteříž nenávidí pokoje.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

Já ku pokoji, ale když mluvím, oni k boji.