Song of Solomon 7

Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai *olyanok,* mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.

Vrati se, Sulamko, vrati se, vrati se da te gledamo! Što ćete vidjeti na Sulamki koja pleše u dva zbora?

A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad *mint a* gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.

Kako su krasni koraci tvoji u sandalama, kćeri kneževska! Pregibi su bokova tvojih kao grivne stvorene rukom umjetnika.

A te két emlőd, *mint* két őzike, a vadkecskének kettős fiai.

Pupak ti je kao okrugla čaša koja nikad nije bez pića. Trbuh ti je kao stog pšenice ograđen ljiljanima.

A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, *mint* *a* Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.

Dvije su dojke tvoje dva laneta, blizanca košutina.

A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!

Vrat je tvoj kao kula bjelokosna. Oči su tvoje kao ribnjaci u Hešbonu kod vrata batrabimskih. Nos ti je kao kula libanska što gleda prema Damasku.

Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!

Glava je tvoja kao brdo Karmel, a kosa na glavi kao purpur i kralj se zapleo u njene pletenice.

Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a *szőlő*gerézdekhez.

Kako si lijepa i kako si ljupka, o najdraža, među milinama!

Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.

Stas je tvoj kao palma, grudi su tvoje grozdovi.

És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.

Rekoh: popet ću se na palmu da dohvatim vrške njezine, a grudi će tvoje biti kao grozdovi na lozi, miris daha tvoga kao jabuke.

Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!

Usta su tvoja kao najbolje vino. Koje odlazi ravno dragome mome kao što teče na usnama usnulih.

No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.

Ja pripadam dragome svome i on je željan mene.

Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.

Dođi, dragi moj, ići ćemo u polja, noćivat ćemo u selima.

A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, *melyeket oh* én szerelmesem, néked megtartottam!

Jutrom ćemo ići u vinograde da vidimo pupa li loza, zameće li se grožđe, jesu li procvali mogranji. Tamo ću ti dati ljubav svoju. [ (Song of Solomon 7:14) Mandragore šire miris, u našim kućama ima svakog voća, novoga i starog, za te sam ga čuvala, o najdraži moj! ]