Psalms 120

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Hodočasnička pjesma Kad bijah u nevolji, Jahvi zavapih i on me usliša.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Jahve, izbavi dušu moju od usana prijevarnih, od zlobna jezika!

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Kojim zlom da te prokunem, zlobni jeziče?

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Strelicama oštrim iz ratničke ruke i ugljevljem žarkim.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Jao meni što mi je boraviti u Mešeku i stanovati u šatorima kedarskim!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Predugo mi duša mora živjeti s mrziteljima mira.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*

Kada o miru govorim, oni sile na rat.